V Á N T S A
Z O L T Á N
V E R S E I
FRISSÍTÉS: 2022. június hónap folyamán
PÁRTOKNAK CÍMEZVE
Attól, hogy mindent túllihegnek ŐK --
Ne gondolják, hogy lenyűgözők !
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-
NYUGTALAN NYUGALOMMAL
Köd pihent a Város felett.
Nyújtózkodott is néha.
Táncolni ment a Napsugár....
Farsangol. Milyen léha ?
A hó, újra szállingózott....
Nincs még vége a Télnek ?
A rügyek sem pattantak ki --
Talán, mert Ők is félnek ?
Kérdéseimre válaszol
ez a kietlen reggel....
Ágyamba bújok álmosan....
Téladta -- borús kedvvel.
Mert ebben a sivárságban
semmit nem találhatok !
ÉS A HOSSZÚ, FORRÓ NYÁRRA --
TÁN ÉVEKET IS VÁRHATOK.
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-
INTUICIÓ
Lehet, hogy Vándor-Sas leszek,
vagy réten ugráló szöcske....
Vagy elégek a Végtelenben --
Fogolyként, mindörökre.
Lehet, hogy NYÁR lesz börtönöm,
és én leszek a rabok őre....
Vagy futok egy végtelen körön --
Hátamban -- Sorsom tőre.
Lehet, hogy a NYÁR megkegyelmez.
Életre ítél kegyesen.
De akkor majd VELE élek....
És az Egekig repdesem !
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-
VERSSZIMFÓNIA
Szárnyakon szálló szellők szépe
ez a NYÁR ! A riviérám....
Most elárulom a titkomat:
ez a NYÁR a költői vénám !
Illő módon fogom fogadni....
Hiszem, hogy sok verset fog adni !
Mellettem lesz. Úgy mint egy MÚZSA....
És együtt megyünk fel a CSÚCSRA !
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-
TAVASZI SZONÁTA
Hófoltokat takarít Március.
Ábrándozó szelek sepregetnek....
Néha pihennek -- elmerengnek.
Már csak nyomok vannak a Télből.
Az ágakon rügyek domborodnak....
Mosolyognak és dorombolnak.
Tavasz zenéjét hallgatja szívem.
Sápadt arcomon napsugár dőzsől....
Ereimbe -- lüktető vért dőrzsöl.
Érzem, ez már a megújulás.
Ami volt -- tudom -- nem tér vissza....
A szám -- Tavasznak borát issza.
Lélekben a NYÁRRA koccintok.
Ő -- itt lesz már nemsokára....
Meg volt ennek is az ára.
Keservesen szenvedtem néha.
Olykor meg elérzékenyültem....
Mivel a Sors padkáján ültem.
Most már, NYARAT kacsintok az Égre.
Bőrömön érzem melegét....
És látom lelki szemeimmel --
Jövőbe mutató kezét.
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-
IMA A MÁRCIUSHOZ
Ó áldott Március.
Még Tél van ! El ne fuss....
A hó -- az a VÉGZET !
Nem költői képzet
a Nap, a fény, az Ég....
És az, hogy itt a NYÁR.
Érzem. Ő tárt karokkal vár !
Imádkozom ! Hozzád Március.
/Mert a Télben, jéghideg még a tus..../
Tárd ki fényednek virágait....
És gyógyítsd meg lelkem árnyait
Jázmin-illatod sugarával --
NYÁRT imádó hódolatával.
Március ! Te Tavaszt teremtő --
Te örök, hűséges szerető....
Szólj hozzám ! Meghallgatom szavadat....
Majd a NYÁRT ringó bőlcsőjében --
NEKI ADOM MEG MAGAMAT !
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-
A NAPOK
Nekem mindennap: Végtelen....
Az Ősz, a Tél, már éktelen !
Nekem mindennap: NYÁRI nap....
A lélek békét, vigaszt kap !
Nekem mindennap: ifjúság....
OIyan, mint zöldelő fán az ág !
Nekem mindennap: illatos....
A fű, örökké harmatos !
Nekem mindennap: fénysugár....
És elborít, mint tengerár !
Nekem mindennap: Karácsony....
És áldás lesz a kalácson !
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-
TÉVHITBEN
Sítalpakon fut Február....
Nincs itt a NYÁR ? Nincs itt a NYÁR !
Talán segít az Internet ?
Vihart arat, ki szelet vet !
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-
KÉT CSÚCS KÖZÖTT
Az Életünk -- olyan furcsa !
Együtt mennek fel a csúcsra !
Tavasz és NYÁR -- szép párok ŐK --
Akárcsak a párizsi nők !
ŐK -- ha majd a csúcsra érnek --
Óriási tapsot kérnek....
Hegycsúcsokról le sem jönnek !
Hulljatok csak -- örömkönnyek....
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-
MEGINT A TÉL
Arculcsapott megint a Tél.
Orkán a szél. Hóról zenél....
Jégváramnak nedve kopog --
Él a NYÁR ! És bennem zokog....
Siratja az elmúlt -- régit --
Kutatva a fennkölt -- Égit.
Keresi a nem-létezőt....
A megszentelt, szent menyegzőt.
De mivel itt nem találja....
És nem termett Almafája --
Keservesen tovább zokog....
Gyöngy-könnye a jégen kopog....
Keresem ! És összeszedem.
ŐT -- az Isten adta nekem !
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-
