ÉLETÜNK TÖRTÉNETE
/: Isten kegyelméből -- a költészet erejével :/
Püspökladányban -- az Alföld ma már városi rangra emelt településén, a Sárrét központjában -- születtem,1935. június 26-án. Apám /Vántsa Zoltán/ postatisztviselő, Debrecenben született 1905.február 15-én. Apai nagyapám /Vántsa György / középiskolai rajztanár, iskolaigazgató volt, aki az 1900-as évek elején a "Debreczen" című hetilapban Ady Endrével együtt publikálta verseit és egyéb írásait ! Apai nagymamám /Bernáthfalvi Bernáth Erzsébet/ háztartásbeli volt. Korábban a királytól nemesi oklevelet kapott. Mindketten Székelyfölről származtak.
Anyám, /Gáspár Valéria/, Békéssámsonban született 1910. augusztus 28-án. A 30-as évek első felében egy püspökladányi közjegyzői irodában dolgozott, mint gépíró-adminisztrátor, később háztartásbeli volt. Szüleim, Püspökladányban ismerkedtek meg és itt kötöttek házasságot, 1934.augusztus 18-án. Esküvőjük a püspökladányi római katolikus templomban volt, az akkori plébános: Dessewffy Elemér, tb.kanonok, Szentszéki tanácsos előtt, aki engem is keresztelt néhány héttel a születésem után. Anyai nagyapám /Gáspár István/, ebben a templomban kántorizált, foglalkozását tekintve kántor-tanító volt Püspökladányban. Szüleim közös életútja itt, Püspökladányban kezdődött.
"Szent István utca 26 szám
alatt volt első lakhelyünk.
A vályog-téglás ház még őrzi
falai között szellemünk."
/: Részlet, a "Szűlőföldem" c. versből :/
Itt még 3 hónapos voltam
Két-három éves korú gyermek voltam, amikor is elkerültünk Püspökladányból, mivel Apámat előszőr egy debreceni, majd 1939.október l5-től a balmazújvárosi postahivatal vezetésével bízták meg. Mint postamester dolgozott itt 1944.október 15-ig.
Életünk legszebb és legnyugodtabb évei voltak a Püspökladányban és Balmazújvárosban eltöltött esztendők. De -- sajnos -- a front közeledése miatt, Apám a felettes postaszervétől, a postai /kincstári/ vagyon menekítésére kapott utasítást. Ennek eleget tett. Később hadipostai szolgálatra osztották be Esztergom , majd Csorna városokban. Öcsém: Vántsa György Rudolf, Csornán született 1945.március 19-én, az oroszok elől való
menekülés, illetőleg a hadipostai dolgok menekítése közben viszont -- 3 hetes korában -- elhunyt.
"Egy út melletti vizes árok
laza földjében kapartuk el.
ÖCSÉM VOLT Ő ! Ezért Tőle kérdem:
Miért halt meg ? És mért hagyott el ?
Valahol Ausztriában...."
/: Részlet a "Valahol Ausztriában" c. versből :/
Ma is jeltentelen sírban fekszik két falu között valahol Ausztriában....
Balmazújvárosi lakásunk 1939-től 1944-ig
A háború végét viszont Bajorországban /Kirchdorf nevű községben/ éltük meg, egy lágerben, amerikai megszállás alatt. Még 1945 november hónap első napjaiban hazatértünk, Debrecenben élő rokonainkhoz.
Itthon, szembe kellett néznünk a kiszolgáltatottság, a nyomor és az üldöztetés ijesztő démonaival. A balmazújvárosi lakásunkat kirabolták, a ház és telekingatlanunkat államosították. Az ottani egyik kommunista vezető -- Apámat elüldözte, ugyanis ő akart lenni a posta vezetője. Ezt követően -- állítólagos népellenes bűntett gyanúja miatt, koholt vádakkal, feljelentést is tett Apám ellen. A feljelentés után Apámat azonnal rendőri felügyelet alá helyezték. A rendőri felügyelet több mint 4 esztendeje alatt, ütötték, verték, gyalázták, csupán azért, hogy a hamis vádakat elismerje. Péter Gábor rendőrségi pribékjeinek nem sikerült a terve. Apámat a kegyetlen erőszak sem törte meg. Többszöri Népbírósági tárgyalás után, a büntetőperben eljáró ügyész, kénytelen volt a "vádat" elejteni. Az ügyben eljáró Népbíróság 1949. december 30-án az eljárást Apámmal szemben megszüntette.
A több mint 4 évig elhúzódó büntetőeljárás viszont Apám egészségét -- főként szívét -- tönkretette. Nem használt egészségének az a fegyveres postarablás sem, mely Debrecenben a Széchenyi utcai postahivatalban történt 1954. február hónapban. Apám gyors intézkedéseinek, valamint a postai járatkisérővel /Szibilla Jolánnal/ szemben alkalmazott első-segélynyújtásának volt döntő szerepe abban, hogy a postai járatkisérő -- bár mindkét szemére fiatalon megvakult -- életben maradhatott. Lévén egyedűlálló nő, egyik debreceni szociális otthonban halt meg 98 éves korában !
A háborús években Apám, zsidó emberek életét és vagyontárgyait is mentette Balmazújvárosban. Beosztásánál és tekintélyénél fogva kieszközölte, hogy a csendőrök ne hurcolják el, azt a 4 zsidó embert, akiknek -- átmenetileg szállást biztosított a lakásában ! Több balmazújvárosi zsidó ember -- aranyékszer -- értékeit átvette és az éj leple alatt a kertben elásta. Arra kérték, hogy ha majd haza-jönnek a háború után, visszakapva ezeket a kincseket, legyen miből megélniük. Sajnos a deportálásból senkisem tért vissza lakóhelyére ! Nem tudom, hogy mi lett ezen értékeknek a sorsa, az bizonyos, hogy a családom nem látta többet !
Sok esetben -- kedves barátja -- Veres Péter Kossuth-díjas, ma már klasszikus irónk, életét is Ő mentette meg, mert Balmazújvárosban a csendőrök gyakorta keresték és el akarták hurcolni, ismert baloldali magatartása, valamint írásai, könyvei miatt. Az udvarban lévő fáskamrában bújtatta el több alkalommal ! A Neki érkezett leveleket nem adta át a csendőröknek cenzurázás végett, hanem eltette és alkalmas időpontban adta át személyesen Veres Péternek !
Apám fiatalon, 52 éves korában hunyt el, 1958.január l2-én, azt követően, hogy a Debreceni Postaigazgatóság is rehabilitálta. Temetésénél -- 1958.január 16-án -- a Postaigazgatóság akkori vezetője: Király Zsuzsanna mondott "engesztelő" búcsúbeszédet. Koporsójánál -- postás egyenruhában -- a munkatársai áltak díszőrséget és utolsó útjára a 100 tagú postás zenekar is elkisérte !
Apám sírjánál akkor, esküt tettem arra, hogy ha ez a gyilkos rendszer a történelem szemétdombjára kerül, vissza fogom szerezni a korábbi években meggyalázott becsületét. Erre sajnos 66 évet kellett várnom.
Ma már az új balmazújvárosi poshahivatalban -- a Postamúzeum kihelyezett állandó kiállításán -- láthatják a betérő ügyfelek az általam összegyűjtött és sok éven át megőrzött relikviáit -- örök mementóként !
"Apám féltő becsülettel
élt és dolgozott sokat.
Mégis sátáni perbe fogták ,
gyalázták, verték, káromolták
míg Ő -- csak óvott Másokat."
/: Részlet, a "Maréknyi emlék" c. versből :/
Balmazújvárosi postahivatal ahol Apám Emlékkiállítása van.
A Postamúzeum akkori igazgatója -- Makkai Várkonyi Ildikó, aki jelenleg kormánytisztviselő -- "Egy postás életút nyomában" , Apámra való emlékezés, című sajtócikkét a következőkkel zárta: "Ama szegényes vándortarisznyát azonban Vántsa Zoltán postamester nem üresen adta tovább fiának, s képletesen a postás társadalomnak, mert gazdagon megtöltötte kűzdelmes, de példás élete igazgyöngyeivel. S éppen ezeket kívántuk közkinccsé tenni a kiállítással, s e tisztelgő megemlékezéssel. Hogy éljünk a ránk testált értékekkel ! "
Fiatalon, 13 éves koromban próbálkoztam előszőr versírással. Ekkor még nem tudatosult bennem Isten kegyelme, az, hogy a költészet "mesterségéhez" szükséges tehetséget Tőle kaptam, egyedül és kizárólagosan Neki köszönhetem. Ma már jól tudom , hogy :
"A vers a lélek
muzsikája.
Teremtő Urunk
komponálja !"
/: "A vers születése" :/
Debrecenben 1954 évben letett érettségi vizsgáim után -- a kommunizmus legvadabb éveimben -- osztályidegennek minősülő származásom miatt, nem nyerhettem felvételt az Egyetemre, annak ellenére, hogy a felvételi vizsgán megfeleltem, az érettségi oklevelem pedig jeles minősítésű volt. Hiába értem el -- még első gimnázista koromban -- országos első helyezést egy középiskolai országos irodalmi versenyen vers kategóriában, nem folytathattam tanulmányaimat, mert a származásom nem munkás, nem paraszt, nem értelmiségi, hanem egyéb volt. Ebben a csoportban tartotta nyilván az akkori rezsim az osztályidegen személyeket is. Tehát -- József Attilától kölcsönözve a mondatot -- "Eltanácsolt az Egyetem fura ura." Mi mást tehettem volna ezekután, mint azt, hogy munkába álljak, mert a pénzre, a keresetre akkor is szükség volt ! Betanított gyári munkásként kezdtem meg az 50-es évek közepén a könnyűnek nem mondható kenyérkeresetet a Magyar Gördülőcsapágygyár Művek debreceni gyáregységében.
Az irodalommal, a költészettel való kapcsolatom is lazult. Sajnos több mint 3 olyan évtized következett, amely időtartam alatt csak nagyon kevés versem született, amit írtam az is az asztalfiókba került. Publikálni nem engedtek, mivel az emberek hétköznapjait keservesen megnyomorító kommunizmust, Sztálint, Lenint, Rákosit, Kádárt, Hruscsovot, Brezsnyevet dicsöítő verseket nem tudtam, de nem is akartam írni és a sajtóban, könyvekben megjelentetni. Hallgatásra kényszerültem !
Az 1956-os forradalom leverése után -- mivel az előrehaladásom érdekében szükséges volt belépnem a kommunista pártba -- l957.szeptember hónapban felvételi vizsga nélkül azonnal bejuthattam az Egyetemre. Levelező úton, munka mellett végeztem el Szegeden, a József Attila Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karát Cum laude minősitéssel. Diplomakiosztó avatásom 1963. december 21-én volt. A Debreceni Postaigazgatóságon 1979. május 1-én helyezkedtem el, jogi előadó munkakörben. Ezt megelőzően a kereskedelem és a vendéglátás különböző területein dolgoztam vezető beosztásokban. Közben levelező uton -- 1968. nyarán -- szaktanári oklevelet is szereztem Debrecenben, és -- másodállásban -- mint óraadó tanár tanítottam a filozófiát, a társadalmi, jogi és igazgatási ismereteket felnőtteknek és gyermekeknek. Tanítottam a postatiszti , segédtiszti és kezelői tanfolyamokon is huzamosabb ideig.
A Szegedi József Attila Tudományegyetem Központi Épülete a Dugonics téren
Itt volt doktorrá avatásom 1963. december 21-én
Miután az összevont jogi szakvizsgáimat is letettem, munkahelyemen a Debreceni Postaigazgatóságon jogtanácsosi munkakörbe kerültem, és mint vezető jogtanácsos mentem nyugdijba 1990. január 1-én. A Szegedi Tudományegyetem 2013.szeptember 19-én, a Díszoklevél arany fokozatát adományozta az 50 éven át kifejtett szakmai munkám elismeréseként. Ezt a kitüntetést Szegeden vettem át az említett napon. Rendelkezem még képesített könyvelői , munkaügyi vezetői, felsőfokú kereskedelmi ellenőri szakképesítésekkel is, melyeket előző munkahelyemen a Hajdú-Bihar megyei Vendéglátó Vállalatnál tudtam hasznosítani
Közel 70 éve élek Debrecenben. Egy gyermekem /Judit/ és két unokám /Dénes és Ákos/ van . Feleségem /Simon Magdolna/ a Magyar Nemzeti Bank nyugdíjasa. Kegyelmes Istenünk hívó szavára figyelve, követtem Apám vallását és 1996 évben konfirmáltam. Ezzel teljes jogú tagja lettem a Református Egyház Debrecen-Nagytemplomi Gyülekezetének, ahol pót-prezsbiternek is megválasztottak. Huzamosabb ideig a "Nagytemplomi Gyülekezeti Élet" sajtóorgánumának voltam a helyettes főszerkesztője. A Hajdú-Bihar megyei Bíróság egyik büntető-tanácsában is dolgoztam -- nyugdijasként, mint bírósági ülnök -- 70 éves koromig.
Mivel a 80-as évek végétől kezdtem el rendszeresen írni -- életkoromra is tekintettel -- a "késői pályakezdők" közé sorolom magam. Tollforgatásra a debreceni Boda István és a nyíregyházi Madár János költők ösztönöztek. És mivel e "mesterség" űzéséhez elengedhetetlenül szükséges tehetséget -- Istentől ajándékként -- korábban már megkaptam, nem volt nehéz újrakezdeni mind azt, amit fiatalon -- még annak idején -- kényszerültem abbahagyni.
"A vers
a lélek tápláléka.
Az Úr
mennyei ajándéka !"
/: "Hitem szerint" :/
A rendszerváltás óta eltelt közel 35 esztendő alatt, felnőttek és gyermekek számára írt verseim, 4 eladásra készült és 16 virtuális, lapozható kötetben olvashatók. Figyelemmel a több mint 35 irodalmi, közéleti, egyházi, helyi stb. lapokban megjelent verseim számára, valamint a több mint 60 szépirodalmi antológiában megjelent verseim számára is, ma már elmondhatom, hogy közel 3.000 verspublikációmat olvashatták az irodalomat, a verseket szerető emberek !
Németh Nyiba Sándor Krúdy érmes költő, a Magyar Kultúra Lovagja 2017.február hónapban CD.lemezen 5 versemet adta elő az általa szerzett háttér-zenével ! A CD.lemez címe: "Emlékek fogságában" !
A Református Egyház Debrecen--Nagytemplomi Gyülekezete: "Fontosabb a Célnál az Út" cimmel jelentette meg, 2016.május 16-án a 4-ik önálló verses-kötetemet, melyben 100 olyan versem olvasható, ami a Bibliával a hitélettel, Istennel és Isten országával kapcsolatos ! A kötetbemutató az Úr asztala előtt, az esperes és a főgondnok urak közreműködésével, ünnepélyes keretek között történt meg a Nagytemplomban. Az író-olvasó találkozót Dr. Fekete Károly püspök vezette le 2016.június 14-én a református Könyvesbolt Kávézó helyiségében !
Költői munkásságomat számos oklevél, első és második díj fémjelzi. Az egyesületi nívódíj II. fokozatát kaptam meg 2004 évben, majd a nívódíj I. fokozatát is megkaptam 2012 évben. Egyesületi Irodalmi--művészeti díj kitüntetést kaptam 2016. évben. Egyesületi Életmű díj kitüntetést vehettem át 2018. évben. Ezen elismeréseket illetőleg kitüntetéseket Budapesten vettem át a Költészet Napja alkalmából. A "Nyírségi Gondolat" c. Nyíregyházán megjelenő közéleti lap , irodalmi munkásságom elismeréseként 2020 évben Nívó-díj kitüntetésben részesített. Szerepelek még Apámmal együtt a balmazújvárosi Ki Kicsoda helyi lexikonban is
a 220 és a 221 oldalakon. Olvasható vagyok a Magyarország vezető személyiségeinek életrajzi enciklopédiájában is. Ez 2005 évben jelent meg "Who is Who Magyarországon" címmel. /Az 1962. számú oldalon vagyok olvasható./
Az országban Budapesten 4, Debrecenben 4, Pécsen, Kiskunhalason, Balmazújvárosban, Püspökladányban
Nyíregyházán tartottam, összesen 13 alkalommal szerzői-előadói esteket, délutánokat, amely rendezvényeken -változatos műsor keretében -- mutatkoztam be és ismertettem meg verseimmel, a rendszerint nagy-számban megjelent közönséget. Költészetemről, költői hitvallásomról, életutam fontosabb állomásairól tartottam előadásokat Debrecenben, Püspökladányban, Budapesten ! Püspökladányban, a Dorogi Márton Városi Könyvtár és Művelődési Központ Szinháztermében 2012. április 11-én, a Költészet Napján megtartott szerzői-előadói estemen a Városnak ajándékoztam 26 kötet szépirodalmi antológiát, melyben több mint 100 versem is olvasható. Dombi Imréné polgármester-asszony és Tányér József könyvtár-igazgató vette át, ünnepélyes keretek között.
Valamennyi irodalmi dokumentációmat, verseimet /kézíratok, könyvek, sajtótermékek, elismerések stb./ 2015,Július -- írásban elkészített irodalmi végrendelettel -- a Püspökladány város Önkormányzatára hagyatékoltam. Irodalmi Végredeletemet 2019 évben megváltoztattam és új örökösömnek a Debrecen Nagytemplomi Református Egyházközség Gyülekezetét neveztem meg, változatlan kondiciókkal !
Szellemi alkotásaimmal kapcsolatos végredeletem másolatának
ünnepélyes átadása 2015.július 04-én
Verseimben mindig is a közérthetőségre, az egyszerűségre és a dallamosságra törekedtem.Azt vallom, amit ismert költőnk, a nem régen elhunyt Nádudvari Nagy János mondott, hogy: "Az ilyen tipusú költészet, olyan mint a kenyér, lehet mellette számtalan másféle sütemény, de azt egyik sem pótólhatja." Magam is vallom azt, hogy nem a költőknek és nem az irodalmi Egyesületeknek, hanem a szót értő, egyszerű embereknek, a tömegeknek kell írni ! Igaz, nem lehet verssel "megváltani" a világot, de hiszem és vallom, hogy az emberek nagy többségének lehet a lelkére, lelkületére hatni. És ez napjainkban -- amikor is az emberi értékek sajnos nagyon is érzékekhetően devalválodtak -- rendkívűl fontos feladatnak minősül.
Felnőttek és gyermekek számára írt -- eladásra szánt -- verses-köteteimben -- Kitárom bezárt kapuimat /1992/, Ecce homo /1997/, Kertek alatt pacsírta szól /1999/, Fontosabb a célnál az út /2016/ valamint a 16 virtuális lapozható köteteimben /2017 -- 2021/ -- a gyermekkori-fiatalkori emlékekről, Isten-hitemről, a társadalmi-közéleti gondokról, problémákról, az évszakok szépségeiről, kedvenc évszakomról és egyben MÚZSÁMRÓL a NYÁRRÓL, életem megpróbáltatásairól, keserveiről írok. Ihletőm a múlt és a jelen, a változó világ, a kűzdő-gyötrődő emberi lét, a gyermekek mesevilága és nem utolsó sorban a mindenek felett álló, örök mozgató, a mi jóságos Istenünk, akinek létünket, jelenünket és jövőnket is köszönhetjük. Sok verset írtam a szépről, a nemesről és a jóról -- gyakorta kilátástalanságot megjelenítő pesszimizmussal -- de minden- képpen azzal a célzattal, hogy aki olvassa, annak lelkében harc induljon meg minden rossz ellen. Szilárdan hiszem és vallom, hogy a lét szépségeit meg lehet találni, a költészetnek pedig fontos feladata ezt elősegíteni, különösen napjainkban, amikor is számtalan jelét láthatjuk a szeretet, a türelem, a megértés hiányának -- a
gyűlőlködésnek, az acsarkodásnak, annak, hogy a rossz -- ha átmenetileg is -- de képes úrrá lenni a jó és a szép fölött.
Úgy gondolom, hogy a már klasszikusnak számító írónknak, Németh Lászlónak igaza van akkor, amikor azt írja: "A sors erősebb az embernél. De az ember több a sorsnál." Bölcs gondolatához -- a teljesség kedvéért -- valami még oda kívánkozik:... Isten kegyelméből és az Ő akarata szerint !
Életem utolsó harmadában elmondhatom, 66 év után sikerült helyreállítanom Apám meggyalázott becsületét. Ma már a balmazújvárosi postahivatalban -- állandó kiállításon -- láthatják az oda betérők, az összegyűjtött, megőrzött és kiállított relikviákat.
" Lelkemben gyász --
Emlékeit nézem.
Menteném a rég
nem menthetőt.
Istenünket
térden állva
kérem: hogy még
egyszer adja
vissza ŐT ! "
/: "Apám kiállításán"
Sok viszontagságon, csalódáson és szenvedésen átesett Anyámat, hosszú élettel áldotta meg a Teremtő. 98 éves korában, 2008 évben szólította magához az Úr. Mint régi idők nagy tanúja és szereplője, sokat mesélt a püspökladányi éveiről, lánykorának eseményeiről. Elmondása szerint az 1920-as évek végén egy püspökladányi nőegylet szépségversenyt hirdetett, melyre Ő is jelentkezett ! Szereplése sikeres volt, mert a szépségversenyt Ő nyerte meg ! Az 1930-as évek első felében udvarlója és első kérője a püspökladányi születésű Csenki Imre Kossuth-díjas zeneszerző és karnagy volt ! A püspökladányi színjátszó egyesületben is kapott szerepeket . Az 1930-as évek elején Püspökladányban adták elő -- húsvétkor -- a Passiót, melyben Ő volt Veronika, aki Krisztus arcát kendőjével megtörli a Golgota felé vezető úton.
"De volt HITED, s ez pajzsként óvott,
mert jövendőd volt a tét.
Talpon maradtál. Már csak emlék
mindaz, mit féltve Őrzök én.
TÉGED kereslek rendületlen....
hol gyalog, hol Illés szekerén !"
/: Részlet a "Szomorú évforduló" c. versből :/
A püspökladányi római katolikus templomban -- néhány történelmi dokumentum és régi fénykép valamint verseim kiállításával az Őket megillető helyre kerültek: anyai nagyapám Gáspár István kántor-tanító és feleségei: az én vérszerinti nagymamám Altmann Irén -- aki fiatalon, 28 éves korában tífusz-járványban elhunyt -- valamint második felesége, nem vérszerinti nagymamám, Weisz Mária.
Méltó helyre kerültek a 23 évig tartó házasságban élt szüleim: a tragikus körülmények között fiatalon elhunyt Vántsa Zoltán postatisztviselő és felesége Gáspár Valéria. A régi fotókat és egyéb dokumentumokat a püspökladányi római katólikus plébániának ajándékoztam -- ezekből lett elkészítve, Lupsa Tamás plébános úr irányitásával az a dokumentációs tabló, mely a templom nyitvatartásának időtartama alatt megtekinthető ! Köszönet érte. Soli Deo Glória !!
Szüleim házasságkötésének 80-ik évfordulóján: 2014.augusztus 18-án valamennyiük lelki üdvéért imádkoztam debreceni református Nagytemplomban. Hiszem, hogy fohászomat és imámat meghallgatta a Teremtő ! A templom Rákóczi harangja, emléküket hírdette ez alkalommal is.
"APÁM, ANYÁM, IGAZAK VOLTAK !
Sok szenvedésen mentek át.
Hiszem, Istenünk megteremti
nekik a BÉKE otthonát.
/: Részlet "Az igazak -- nagyok" c. versből :/
Elmondhatom még -- tekintettel a közel 3.000 vers-publikációmra -- hogy ha majd az Úr magához szólít, hagyok magam után "valamit", hiszen verseimben -- legalább is egy ideig -- tovább fogok élni az emberek között.
Jelenleg az interneten megtalálható Honlapomon, a "Kláris" c. irodalmi-kulturális folyóíratban, a "Nyírségi Gondolat" c. közéleti magazinban, jelennek meg verseim, továbbá szépirodalmi antológiákban, évkönyvekben színes falinaptáron /Püspökladányi Kalendárium és falinaptár, iskolai és egyéb évkönyvek stb./
Verseimben -- különféle megvilágításokban - mindig is arra kerestem és keresem a választ, hogy az embert, milyen erkölcsi tulajdonságok tehetik, a szó valódi tartalmában EMBERRÉ ! Szerintem:
"Igaznak maradni
hitben, szóban, tettben.
Elszántan szeretni
konok gyűlöletben.
Vér-zivatarokban
béke-sziget lenni.
De az emberekért
TENNI, MINDIG TENNI !"
/: " Ars poetica" :/
Törekedkedjünk arra , hogy földi életünkben mind ezek megvalósuljanak !
D e b r e c e n, 2021. április hónap
Dr. V á n t s a Zoltán
költő
